Lehet Más a Politika, Budapest 6., 7., 8. kerület

Civil önigazgatás józsefvárosi módra

Ideológiai bukfencek a józsefvárosi önkormányzat civil stratégiájában

    Az alábbi cikk 2011 őszén íródott, most a csütörtökre szervezett fórum apropóján tesszük közzé. Köszönjük a szerzőnek!

Prológus

Az elmúlt évek „unikális” városfejlesztési eredményeire büszke józsefvárosi önkormányzat a „városfejlesztés kiszámíthatósága”, „újabb erőforrások bevonása” és a „kerület rendezettségi látványának” javítása érdekében egy új kerületi civil stratégiát dolgozott ki. Az önkormányzat honlapján taláható „Civilváros” koncepció társadalmi vitájáról nemcsak a gyanútlan olvasó értesülhet a honlapon keresztül: a Kesztyűgyárban történt szeptember eleji polgármesteri ismertetésre sem a kerület ismert és fontosabb civil szervezetei (http://8ker.blog.hu/2011/09/04/civil_strategia) sem az önkormányzati munkában képviselővel és bizottsági taggal is jelen levő LMP nem kaptak meghívást. A koncepció kidolgozásába az önkormányzat nem tartotta fontosnak bevonni a közpénzből a köz érdekében tevékenykedő ellenzéki önkormányzati képviselőket és bizottsági tagokat - annak ellenére sem, hogy az LMP például több ízben jelezte együttműködési szándékát a kerület civil referensi munkájával és a kialakítandó civil stratégiával kapcsolatban. Intő jel arra, hogy mennyire tekinti az önkormányzat valóban partnernek a civileket. Az elkészült koncepció így viszont tisztán tükrözi azt, hogy mit is gondol 2/3 birtokában a kerületi vezetés a civilség lényegéről, és a hatalom szerepéről a civilség működési területének beszabályozásában.

Lojális civilek a „bűn városával” szemben a polgári Józsefvárosért

„Civil az, akit mi annak tartunk” – üzeni az önkormányzat, sőt tovább megy, alesetként megalkotja a „józsefvárosi civil” fogalmát, mint az általános civilségnek „kerületre jellemző egyedi értelmezését”. Nem hagy kétséget afelől, hogy ezt hogyan kell értenünk: olyan életképes, közcélú aktivitásra törekvő személy/szervezet, amelynek célja „Egybeesik a Józsefvárosi Önkormányzat által kitűzött közösségi célokkal, vagy azzal összehangolható.

Közszolgáltatási kapacitást vált ki, vagy erősít meg. A közigazgatási keretek között történik, nem irányul annak megváltoztatására.”

Hol itt a gond? Először is az, hogy józsefvárosi civil nem úgy lesz valaki, hogy Józsefvárosba költözik, önként és szabadijében a környezetében fontosnak tekintett ügyeket fevállalva aktív, felelős állapolgárként tesz a köz érdekében - hanem úgy, hogy pályázik az önkormányzathoz. Pályázata elbírálásáról pedig a képviselőtestület dönt, és „Döntésével a következő naptári évre a listában szereplő civilek józsefvárosi civillé válnak.” Mi lesz az elutasított pályázókkal? Ha nem mi ősülnek józsefvárosi civilekké, akkor az önkormányzat minősítésének hiányában minek tekintsük őket? Nem józsefvárosiaknak? Vagy nem civileknek - akkor minek? Az október végéig tartó, honlapon meghirdetett társadalmi egyeztetés során talán erre is választ kapunk. Az viszont már most nyilvánvaló, hogy az „új józsefvárosi rendbe” Józsefváros lakóinak elsöprő többsége nem fog józsefváros civilként beférni, hiszen vagy nem is pályázik, vagy ha elutasítják pályázatát, akkor azért nem kaphatja meg józsefvárosiságára és civilségére a képviselőtestület hivatalos pecsétjét. Első bukfenc: ebben a szemléletben nem nehéz felismerni azt a kirekesztő attitűdöt és arroganciát, amely általában is jellemzi a hatalmon levő „polgári” párt társadalompolitikáját és ideológiáját – és amely lényegileg ellentétes az erős civil társadalommal rendelkező országokban kialakult befogadó civil attitűddel.

Második gond az, hogy józsefvárosi civil az lehet, akinek céljai „egybeesnek az önkormányzat által kitűzött célokkal”. Ez miért probléma? A civilség hagyományos szerepfelfogása az erős civil öntudattal rendelkező, széles önkéntességet értékként kezelő társadalmakban az ún. „watchdog” szerep, az őrzőkutya szerepe: olyan területeken engednek teret az önszerveződésnek és az alulról jövő társadalmi kezdeményezéseknek, ahol a közösség választott képviseleti intézményei és szervei alulműködnek, nem kellően problémaérzékenyek vagy esetleg céljaiban korrumpálódnak. Az önszerveződő és öntevékeny civilség ilyen értelemben a társadalom immunrendszereként működik, egyfajta társdalmi szelepként, amely jelzi a kritikussá váló terüleket és alternatív megoldásokat kínál. Működésének alapfeltétele ebben az értelemben a „hivatalos intézményi rendszeren kívüliség”. Amennyiben viszont Józsefvárosban ilyen direkt módon rendelődik alá a képviseleti intézményrendszer céljainak, épp hiánypótló, kiegyensúlyozó, immunizáló szerepét nem tudja teljesíteni, és „watchdog” helyett házi ölebbé válik. Második bukfenc: az önkormányzat civil koncepciója a hatalmi intézményrendszeren belülre emeli be a „jó civileket”.

A harmadik gond a „közszolgálati kapacitás kiváltásával” van. Az önkormányzat célja, ha csak szűken anyagi szempontból nézzük, valamennyire érthető. A gazdasági válság és megszorítások idején nagyon is logikusan hangzik, hogy azokra a közfeladatokra, amelyekre nem elegendőek a források, valamilyen típusú „önkéntes” munkaerőt vonjon be. De hogyan valósul ez meg Józsefvárosban? Példaként az önkormányzati elképzelés az önkéntes szemétszedők civil csoportját említi, akik utcai tisztaság örző-védő tevékenységükkel hiánypótló közfeladatot látnak el, és az önkormányzati stratégia szerint szervesen együtműködnek a közhatalommal. Ha például a környezet rendezettségének javítását célzó tevékenységük során „deviáns hajléktalannal” találkoznak, rögtön rendőrt hívnak, azaz „A takarítócsapat értesíti a Józsefvárosi Közrendvédelmet, amely megjelenik, intézkedik, a takarítás folytatható.” Itt azonban nem állnak meg civiljeink: „Mivel azonban tudják, hogy a működésüket összehangoltan segíti a Józsefvárosi Közrendvédelem, és a kerületi szociális rendszer, ezért fölveszik a kesztyűt. Úgy döntenek, hogy járőrcsapatokat szerveznek az általuk karbantartott tér megóvására.” Ezzel „el is jutunk a polgárőrség szükségszerűségéhez”, folytatja a civil koncepció, azaz a társadalmi önszerveződésből könnyedén átléptünk egy paramilitáris képződmény szükségszerű kifejlődésének megideologizáláshoz. Harmadik bukfenc. A továbbiakhoz már kommentár sem szükséges a koncepcióban szerepelő összegzéshez: „Közgazdasági szempontból a civil aktivitás nem más, mint magasan motivált, szervezett humán erőforrás. Mivel a közszolgáltatások önkormányzati biztosítása során a legnagyobb költségtétel mindig a munkabér, könnyen belátható, hogy jelentős megtakarítás érhető el a közrendvédelmi feladatok egyes részeinek civil kiszervezésével.”

A definíció utolsó mondata szerint olyan civil tevékenység támogatható, amely „A közigazgatási keretek között történik, nem irányul annak megváltoztatására.” Itt példa hiányában csak találgatásokra hagyatkozhatnánk, és a közigazgatási keretek fogalmának érelmezésére, amit nem teszünk. Reméljük, hogy a koncepció társadalmi vitájában lesz arra lehetőség, hogy a hatalomhoz lojális „udvari civil” fogalmát, ami elsőre az ember eszébe jut, az önkormányzat segítségével közösen átértelmezzük.

A józsefvárosi civilekké nyilvánított jó civilekből a koncepció szerint létrehozzák a Józsefvárosi Civil Alapítványt, amely „a Józsefvárosi Civil Önigazgatás döntéshozatali szerveként működik”. Közgyűlésének egyelőre legfontosabb érdemi feladata az 5 fős Kuratórium létrehozása, „A továbbiakban e kuratórium dönt a civil pénzek felhasználásáról.” – mégpedig az önkormányzat által jelentősen megemelt, 10-20 milliós forintos évi keretről. Nem szűkkörű ez az 5 fős testület Jószefváros civil prioritásainak és civil közpénzeinek eldöntéséhez? Végül, hogy a szervezeti hierarchia és a központi irányíthatóság teljes legyen: „Egy majdan kialakuló „nagyrendszerben” be kell emelni a közigazgatásba a „főcivilt”, hogy a rendészeti és logisztikai támogatási igények kellő nyomatékot kapjanak.” – azaz a Civilügyi Alpolgármestert. Ismét nem nehéz felfedezni azt a fényévnyi távolságot, amely a civil társadalomra jellemző önszerveződés, az alulról jövő kezdeményezések spontán és demokratikus elvek szerinti rendeződése, illetve a józsefvárosi koncepcióban a hatalmi rendszerbe beemelt „főcivil”, mint civilrendszer irányító között van. Újabb bukfenc, vagy inkább salto mortale Józsefváros módra? Az így megválasztott civil önigazgatás garantálja majd a civilek „politikától való függetlenségét” abban a józsefvárosi önkormányzatban, ahol a tavaly lezajlott önkormányzati választás óta pldául egyetlen ellenzéki képviselői indítványt sem szavazott meg a józsefvárosi képviselőtestület 2/3-os fideszes többsége …

Epilógus

Az az anyag, amelyből a fenti dőlt betűs idézetek származnak, nem titkosszolgálati eszközökkel, kémkedéssel vagy vesztegetéssel került birtokunkba, hanem a Józsefvárosi Önkormányzat honlapján hivatalosan elérhető „Civilváros - Józsefváros Civil Stratégiája” című, a honlapon keresztül társadalmi vitára bocsátott anyag. Egy új jövőkép rajzolódik ki belőle, ahol a „fejlesztési célú vállakozói tőke beáramlásának” elősegítésére és közfeladatok forráskímélő módon való ellátására a józsefvárosi civilség meghatározása sajátos ideológiai átformáláson megy át - az új „polgári rendben” radikálisan átértelmeződik a civilség fogalma. Hogy mi marad meg a 8ker lokál színeiből? Meglehet, nem a hivatalosan „józsefvárosi civilekké” nyilvánítottakon múlik majd …

8ker lakos

Egy józsefvárosi civil

LMP tag