Az LMP Józsefvárosi tagjait megkereste egy hölgy, aki önkormányzati bérlakásából április 30-i hatállyal kerül kilakoltatásra, 1 millió Ft díjhátraléka miatt. Az ügyről a hölgy a Magyar Nemzet március 30-i számában nyilatkozott. Személyiségi jogait tiszteletben tartva elsősorban azokat az információkat használom fel, melyeket a cikk a nyilvánosságával felvállalt. Ügyét most részletekbe menően nem mutatom be, csak pár alapinformációt, melyek ahhoz segítenek, hogy a rendszerszintű problémákra rávilágítsunk. Ez a hölgy problémáját önmagában nem oldja meg, de talán annyi elégtételt adhat számára, hogy nem csak ő hibáztatható azért ha esetleg utcára kerül, ahogy azt a cikk szerint a hivatal munkatársai rendszeresen sugallják vagy nyíltan állítják neki. A történet egyik ironikus pontja, hogy a hölgy korábban maga is a Családsegítő Szolgálat munkatársa volt.

 

Tünde 2004 óta él abban az önkormányzati bérlakásban, amelybe egy szükséglakásból került. Vele él legidősebb lánya (4 gyermeke van összesen) és a lánynak az 5 hónapos gyermeke. Az ügy már évekkel ezelőtt kezdődött, amikor először gyűjtött össze nagyobb tartozást, akkor kapott adósságcsökkentési támogatást, meg részletfizetési lehetőséget, de tartozásai visszafizetésével több okból elmaradt, majd túllépve a 750 000 Ft-os rendeletbeli határt is, elesett a további adósságkezelési lehetőségektől.

 

Először a Gyermekjóléti Központot kerestük meg, majd a jegyzőt, akitől - az unokára tekintettel - kértük, hogy nézzen utána az ügynek, és amíg nem lesz megnyugtató megoldás, halassza el a kilakoltatást. A jegyző arról tájékoztatott minket, hogy erre nincs módja. Megtudtuk továbbá, hogy a hölgynek, mivel jelenleg jogcím nélkül tartózkodik a lakásban és tartozása van, nincs lehetősége arra, hogy további segítségért forduljon az önkormányzathoz. A család jelenleg együtt próbál albérletet találni.

 

A vele élő lányának, aki a kisbaba anyja elvi szinten a következő lehetőségei lennének:

- Anyaotthonba kerülhet gyermekével, de az anyaotthonok tele vannak, annyira, hogy már a várólistára sem vesznek fel senkit (erről a Gyámhivatal informált minket), és nemcsak Budapesten, hanem annak 40 km-es körzetében sincs már hely.

- Családok Átmeneti Otthonába kerülhet, de Józsefváros Önkormányzatának önálló fenntartásban nincs ilyen intézménye, a hatodik kerülettel van ellátási szerződés két család részére, ezek a helyek beteltek.

- Józsefvárosban léteznek úgy nevezett krízislakások – van üres, de ezek most nincsenek beköltözhető állapotban.

 

A Gyámhivatal vezetője elmondta nekünk, hogy természetesen, ha a család nem tud fedélt találni, akkor nekik kötelességük lesz a kiskorút elhelyezni, és a családból kiemelni. És itt jön a helyzet egyik csapdája:

Ha a család arról nyilatkozik, hogy maguk oldják meg a helyzetet, és albérletbe mennek, akkor önként elsétálnak az önkormányzat látóköréből, és nem kapnak a továbbiakban lakhatás terén segítséget. Ha viszont segítséget kérnek, vagyis az anya kéri a fenti lehetőségek bármelyikét, akkor azt is bevallja, hogy nincs hová mennie. Mivel nincs szabad kapacitás, az egyetlen logikus következmény az lehet, hogy ekkor tényleg védelembe veszik, majd kiemelik a családból a gyermekét. Feltételezhetően ezzel tisztában van, ezért nem is kér segítséget. Ezért választották azt, hogy bár megtakarításuk nincs, albérletben próbálnak tovább élni.

 

A történet önmagában is rémisztő, ha valaki végiggondolja, hogy gyermekeiket önállóan nevelő nők kerülnek a hajléktalanság közelébe, átesnek a szociális háló résein. De rémisztőbb akkor, ha tudjuk, hogy Józsefvárosban akár több tucat családot is fenyeget közvetlenül hasonló sors, (csak az önkormányzati bérlakásokban élők közül, a magántulajdonukat elveszítők még e fölött vannak)  és a kerületnek nincs további kapacitása arra, hogy ellássa őket. A jelenlegi férőhelyek száma és az ellátásra fordítható pénz nem elég ahhoz, hogy ezeket a családokat megmentse a hajléktalanná válástól.

 

Üdvözöljük a jegyző asszony azon törekvését, hogy megerősítette a Kisfalu Kft. és a hivatal egyes irodái között korábban már létrejött jelzőrendszert, az ingatlankezelő cég munkatársai a három hónapot meghaladó tartozás esetén is jeleznek, hogy a bérlők már kisebb tartozásaik esetén találkozhassanak a hivatal munkatársaival, és segítségért fordulhassanak az önkormányzathoz.

 

Az eset rámutat arra, hogy a Családok Átmeneti Otthonának kapacitásbővítését vagy akár saját intézmény létrehozását nem halogathatja tovább Józsefváros. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény kimondja, hogy [i](94§) „Az a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat, amelynek területén harmincezernél több állandó lakos él, családok átmeneti otthonát köteles működtetni.”

A Családok Átmeneti Otthonának feladatmegjelölésekor a törvény meghatározza, hogy[ii] (51. §) „A családok átmeneti otthona legalább tizenkettő, de legfeljebb negyven felnőtt és gyermek együttes ellátását biztosítja.”

A törvény lehetővé teszi, hogy ezt a kötelezettséget társulásban vagy ellátási szerződés révén biztosítsa az Önkormányzat. Véleményünk, illetve szakértőnk jogértelmezése szerint ebben az esetben is biztosítani szükséges a minimális létszámot, tehát a szerződést minimum 12 fő ellátására kell megkötni. Azzal, hogy Józsefváros jelenleg 2 család, vagyis 8 fő számára kötött szerződést, mulasztást követ el.

Felül kell vizsgálni, hogy van-e lehetőség a közeljövőben önálló, lehetőleg 12 főnél nagyobb kapacitású intézmény létrehozására, ha nincs, akkor módosítani kell a hatodik kerülettel kötött szerződést, biztosítva a minimális létszámot.

A Családok Átmeneti Otthona intézmény ugyanakkor nem a legideálisabb a lakhatási körülmények tekintetében. Az ENSZ állásfoglalása szerint ez az intézménnyi típus emberi jogokat sért. Ezért a jövőben célszerűbb olyan intézményi keretek létrehozása, amely a családok számára önálló életteret, nyugalmat, és biztonságot ad. Erre a kerületünkben létező krízislakások hálózata az Intenzív Családmegtartó és Családtámogatási Szolgáltatással kiegészülve alkalmas lehet.

Nagyon jónak tartjuk, hogy a kerület öt lakást biztosít krízislakásként a bajba jutott családok számára. Javasoljuk a jövőben a lakások számának bővítését. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy jelenleg az üres krízislakások nincsenek beköltözhető állapotban. Önkéntesek bevonásával, civil szervezetekkel együttműködve, akár magán adományok gyűjtésével meg lehetne gyorsítani a felújítások folyamatát ( a Habitat for Humanity Foundation már dolgozott a kerületben hasonló projektben, de a TEK Szociális Építőtábor program csapatát is felkereshetjük). Egy ilyen programban az LMP tagjai is szívesen segítenek, mind fizikai munkával, mind adományok gyűjtésével vagy önkéntesek toborzásával. A kerületben működő Szigony-Útitárs Nonprofit Kft. vagy a Moravcsik Alapítvány is szervezi olyan megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását, akik ebben a munkában részt vehetnek.

A képviselő-testület lehetővé tette, hogy a LÉLEK programban 20 lakás váljon kedvezményes feltételekkel bérelhetővé hajléktalanok számára. Meg kell vizsgálni, hogy ezek között van-e olyan ahova teljes családok költözhetnek, illetve bővíthető-e ez a lehetőség családok számára.

A társadalom mind szélesebb rétegei vannak leszakadóban. Józsefváros Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciója utoljára 2009-ben készült, 2011-ben elmulasztotta az Önkormányzat ennek megújítását pedig törvény kötelezi a két évenkénti megújításra ( A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény)[iii], így érthető, hogy a jelenlegi szociális krízisre nem tud megfelelően válaszolni. Idén bízunk benne elkészül az új koncepció és reméljük, hogy reális válaszokat ad majd a kerület lakosságának egyre romló szociális problémáira,és kiemelten kezeli majd a hajléktalanná válás megelőzését.

 

Bálint Mónika, LMP, Józsefváros (a Humánszolgáltatási Bizottság külsős tagja)

Flaskár Melinda LMP (a Humánszolgáltatási Bizottság tanácsadója)

---