Most, hogy 3 helyen is megemlékeztünk 1956-ról, estére egy könnyed témát írok meg a múlt hétről:
Történt egyszer, még a nyár elején, hogy átvágták a nemzeti színű szalagot a Kálvária tér nyugati oldalában a Dankó utca meghosszabbításában. A beruházás hiánypótló volt, az utolsó, immár nagyon rossz minőségű macskaköves szakasz kapott aszfalt burkolatot. Azonban az út és a járda közötti járdaszigeten nem zöld pázsit kezdett nőni, hanem felverte a gaz. Amely nőttön nőtt parkfenntartóktól nem zavartatva, őszre már ember magasságú lett, felmagzott, majd elszáradt. Ilyen lett:
(A gaz növekedéséről egyébként egy kerületi lakos folyamatosan beszámolt a youtube videomegosztó portálon.)
Ez az állapot szerdáig tartott, amikor az LMP 5 fős kis csapata megjelent, hogy betakarítsa a termést, és eljuttassa az illetékesekhez.
LMP képviselő és aktivisták készülnek az "aratásra"
A munka dandárját elvégeztük, kiderült azonban, hogy teherautó híján a teljes terményt nem tudjuk elszállítani, így azt tömörítve ott hagytuk. Egy zsák kivételével, melyet másnap bevittem a képviselő-testületi ülésre, ahol egy képviselői kérdés kíséretében át szerettem volna nyújtani a polgármester úrnak. Neki azonban éppen akkor jött egy halaszthatatlan telefonhívása (nem is merek találgatni, honnan), így még a levezetést is átadta. Sántha Péterné alpolgármester asszony a kérdésemet pozitívan fogadta, és Szabó Gábor a zsákot átvette. A felelősség kérdésének utánajárnak, az otthagyott terményt elszállíttatják.
Tanulság: sokat kell még fejlődnünk, hogy eljussunk arra a pontra, ahol a cél nem a pillanatnyi médiafelhajtásra alkalmas szalagátvágás, hanem az, hogy a kerületet fenntartható módon tegyük élhetőbbé.