Közös ünneplésre hívott az LMP 2010. március 15-én a nemzeti összetartozás minimumának kifejezésére a Parlament elé, hogy választott politikusaink és a választók együtt vehessenek részt az ünnepségsorozatot megnyitó Kossuth téri ünnepélyes zászlófelvonáson.
"Elfogadhatatlannak tartjuk azt a sok éves gyakorlatot is, hogy a rendőrség áthatolhatatlan kordont von az állami zászlófelvonáson részt vevő politikusok és az állampolgárok közé. Március 15., mint minden nemzeti ünnep, mindannyiunké, és minden magyar állampolgárnak joga van részt venni a megemlékezésen."
Ezen a napfényes reggelen a kettős kordon és a lassú áteresztő sebességű fémdetektoros kapuk miatt sokakhoz hasonlóan csak messze távolból lehettünk részesei a 9.00-kor kezdődő "központi eseményeknek". Az idei március 15-én a Parlament még ennyire volt távol:
Várkozás közben a tér sarkában felváltva zajlottak a csendes és hangos események: babakocsis, kisgyerekes családok, türelmetlenebb várakozók fordultak vissza ... és a történelmi jelképekkel ismét bőségesen felszerelt, hangos véleménynyilvánításhoz szokott, bekiabáló-fütyülő protest ünneplők is kikerülhetetlen bizonyossággal mindenki tudomására adták jelenlétüket.
De még itt, a tér sarkában, a kordonon kívül is lehetett volna a megoszott közös élmény hangulatában ünnepelni, ha "Budapesti Fiatalok" által bontott "Március 15/b" zászló köré ráérősen odagyültek volna a várakozók.
Az alternatív zászló körül 48-as dalokat énekelni kezdő, spontán ünnepség azonban résztvevők nélkül maradt ... az énekhangot a meglepetés okozta néhány percnyi csend után rövidesen elnyomta az ismét fújjolásba kezdő, indulatos bekiabálások hangzavara. Újra megtapasztalhattuk: nem a fizikai kordonok a legnagyobb akadály, a valódi kettős kordonok bennünk, belül vannak.
(fotó:fh)
