Az idei évben változás állott be a kerületi megemlékezések lebonyolításában.
A hóviharos március 15-én kezdődött, amikor először emlékeztünk meg egy állami rendezvényen egy egyházi imával. Anélkül, hogy bármi bajunk lenne az imádkozással, azt állítjuk, hogy a miatyánknak nincs ott a helye állami ünnepségeken! Tekintettel kell ugyanis lenni azokra, akiknek más a vallásuk, mint a többségé, és azokra is, akik egyáltalán nem vallásosak. Ilyen dolgokért nem jön el már régóta az önkormányzattal ünnepelni az átlagpolgár, mindössze csak (tisztelet a kivételnek!) a pártos keménymag.
Ekkor azonban még számított valamit, hogy az ellenzék részt vesz az ünnepségen. Az október 6-i nemzeti gyásznapon már a koszorúzni érkező ellenzéki pártok, civil szervezetek neveit sem mondta be a műsorközlő, csak a fideszes polgármester, és országgyűlési képviselők koszorúzhattak a rendezvény keretében. Indoklás semmi. Hogy hosszú lett volna a műsor? Hát igen, két perccel hosszabb. De gyanítom, hogy a közönség beérte volna két perccel rövidebb beszédekkel, kevesebb rezsicsökkentéssel is.
Október 23-án ugyanez volt a forgatókönyv, közeledik a választás, az ellenzék már nem számít. De mi ettől függetlenül koszorúztunk.
Az egész dolognak a politikai jelentősége nulla. De azért elővehetnének egy etika- vagy illemtankönyvet. Vagy igaz a régi mondás, hogy aki nem tudja, tanítja?
Ha az LMP kerülne hatalomra, nem lennének aktuálpolitikai beszédek sem, vagy ha mégis, legfeljebb két percben. Megpróbálnánk visszaadni az önkormányzati megemlékezéseket az egyszerű embereknek. Bár nem lenne könnyű dolgunk, az elmúlt 23 év rendesen elbaltázta ezt is.
Schiffer András ünnepi beszéde az LMP október 23-i megemlékezésén
