A minapi hír szerint az Európai Parlament állásfoglalást hozott a magyarországi helyzetről. Ez komoly belpolitikai turbulenciát okozott. Többek között az MTI azt írja:
Az EP magyar néppárti képviselői koncepciós perként értékelték, hogy a szocialista, liberális, zöld és kommunista frakciók megszavazták a Magyarországot elítélő határozatot a testület plenáris ülésén.
Erről a mondatról mondta el sommásan véleményét egy tagunk, úgy megtetszett, hogy megkértem, foglalja írásba. Íme:
Azok után, hogy folyamatosan kettős beszédet folyattak, mást mondva az EU-nak és mást itthon; hogy rendszeresen hülyének nézték az EU szakembereit, lesajnálták őket, mondván nem ismerik a magyarok speciális helyzetét, félrefordított anyagot adtak át az EU-nak törvényekről (talán naivan azt gondolva, h ők nem készítik el a saját fordításukat?), felháborító és egyben nevetséges sajtótájékoztatókon képtelen hazugságokkal árasztottak el minket itthon (Jézuskázni megy haza az IMF küldöttség, vagy egy túl jóra sikeredett pezsgős szilveszter után nem pihenték ki magukat a brókerek, ezért az újabb leminősítés), szóval ezután miért is gondolták, hogy bárki bizalommal lesz még a magyar kormány felé?
Koncepciós pert emlegetni, miközben nem mondok igazat, megpróbálom folyamatosan máshogy beállítani a helyzetet, letagadok leveleket, démarche-ot talán abban reménykedve hogy nem derül ki, enyhén szólva visszás.
Van egy találó magyar mondás erre: amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten.
