Untitled ...
Beszámoló első kézből az első LMP segélyszállítmányról (2010. október 8.)
Balog Csilla blogjáról
Devecser felé közelítve az országúton egy piros csík jelent meg, mely utána egy nagyobb sávban festette vörösre az aszfaltot, később pedig szétterjedt az egész úton és a végén mindent vörös színbe borított, amit csak láttunk. Nem volt semmi, aminek természetes színe lett volna. Sem a fű, sem a fák, még az ég is vörös volt. Állatok sehol. Mintha tévében néztem volna az egészet, amire egy vörös matricát ragasztottak volna. A falu le volt zárva, rendőrök engedték be a segítséget hozó járműveket. Katonai konvojok, mentők, tűzoltók és rendőrök mindenhol. A légtérzárat helikopterek felügyelik. Még sosem láttam ilyet. Mint egy háború sújtotta övezet.Az emberek arcán kétségbeesés és kilátástalanság. Mentik a menthetőt, és próbálnak nem összeomlani, barátoknál, rokonoknál menedéket találni. Benéztünk a templomba is… Asszonyok álltak bent és zokogva imádkoztak. Azt hittem, megszakad a szívem. A kisebb méretű teherautónkkal beállunk a plébánia udvarára. Hoztunk ruhát, élelmiszert, tisztítószert, tisztálkodószereket, ágyneműt, iskolai felszerelést. Miután beregisztráltunk két helyen tudtuk csak letenni az adományokat, hiszen alig van már hely. Az emberek élőláncban segítettek pakolni. Próbálják teljesen lefoglalni magukat, hogy ne gondoljanak arra, mi történt velük. Beszélgettünk pár helybélivel és civil szervezetekkel. Ami fontos: amire szükségük van első sorban:
-tartós élelmiszer,
-tisztítószerek,
-tisztálkodószerek,
-vegyvédelmi ruha, maszk,
-ágynemű, paplan, párna,
-háztartási kisgépek.
Ruhára egyáltalán nincs szükségük, első sorban azért, mert már nem tudják, hol tárolják, mert rengeteg érkezett. Amit még tapasztaltunk, az a káosz. Szükség lenne valaki(k)re, aki koordinál, hiszen a helybéliek nem szakemberek, és nem is osztottak még, mert nem tudják, mi alapján tegyék ezt. Teljes zűrzavar van.Szerettük volna megnézni Kolontárt, de a helybéliek lebeszéltek róla. Kétségbeesetten mesélték, hogy a másik tározó is szivárog, bármikor átszakadhat.Bár volt gumicsizmánk és maszkunk is, hazaúton rettenetesen marta az orromat a porban lévő vegyi hulladék, az útitársamnak, aki egyben a hős sofőr volt, bevérzett a szeme, és mindketten köhögtünk. Pedig csak pár órát voltunk ott. Felszerelésben.Én csak azt nem értem, hogy miért csak beszélnek a felelősségre vonásról? Hol vannak a felelősök? Hol vannak azok, akik tönkretették emberek egész életen át tartó munkáját? Emberek haltak meg, vagy nincstelenné váltak, állatokat öltek meg. Ki fogja kárpótolni a lelki sérüléseket? Mert lakhatást lehet, hogy kapnak, hisz csodás kormányunk ígéretet tett rá, de sosem fogják feldolgozni azt, ami velük történt. És mi az, amit takargatnak? Miért van lefedve a műholdas kép Devecser és Kolontár felett?Én csak abban bízom, hogy ez az ügy nem lesz afféle komcsi módszerekkel a szőnyeg alá söpörve. Addig is tovább gyűjtjük az adományokat, hogy ezen a héten még több dologgal tudjunk segíteni a szerencsétlenül járt embereknek.
