Vitatkoznék a radikalizmus értelmezéseddel. Szerintem pont nem a visszafordulást, hanem az előrenézést, előrelépést akarja jelenti, méghozzá gyökeresen, gyorsan, határozottan és a fennállóval szemben.
Péter

Radix annyit tesz, gyökér. Szavak definíciójával vitatkozni nem lehet, csak eszmét cserélni róla. Elfogadom, hogy te így értelmezed a radikalizmust, ez is benne van valóban. Van néha úgy, hogy előre tudjunk menni vissza kell lépnünk, és újra elkezdenünk építkezni. Ez természetes. És sokszor úgy is van, hogy a visszalépéssel nyerünk valamit az élet más szférájában, amire nem is számítottunk. Ha nem lenne ennyi multimédia, tévé, rádió, net, chat, mobil, sms körülöttünk, lehet hogy jobban tudnánk élő közösségeket kialakítani hús vér emberekkel, lehet hogy élő mosolyt kapnánk többet és nem kettőspont bezárójelet. :)

Baráti üdv: Kata

Radix, gyökér; radikalizmus, gyökerekhez való visszanyúlás? Mindenen lehet vitatkozni. A vita jó. A vita kell. Ha nincs vita, el lehet kezdeni félni.
Nem én értelmezem így a radikalizmust, nem én alkottam a fogalmat, én csupán így fogadom el:)
Néha biztos vissza kell lépni. Hagyomány és haladás a mottóm.
Szerinted hol tartana a világ, ha nem lenne ennyi multimédia? Komolyan érdekel a válaszod.
A közösségépítés nálam is kiemelt programpont.
Ha jól tudom, az LMP nem tud azonosulni a globalizációval. Jól tudom? Ha igen, akkor ebben egyetértünk, mert én sem. De a helyzet az, hogy mi ebben a globalizált korban élünk, és ha valami csoda folytán nem múlik el, valószínűleg az egész életünket végig fogja kísérni.
De kérdem én, nem egy ilyen világra vágyott mindig is az emberiség? Erre most itt van, és mégsem kell? Remélem, kiérződik a kérdéseimből az irónia.
Amúgy elnézést, hogy nem mutatkoztam be már az első hozzászólásomban, mert úgy illett volna, úgyanis versenyben állunk a 9-es VK-ban. Lőrincz Péter vagyok. Független.
Az ETV-s bemutatkozásodhoz gratulálok.
Sokmindennel egyetértek, amit az LMP képvisel. De sokmindennel nem. De ez már egy másik beszélgetés lehetne.
Baráti üdv! Péter

Radix, gyökér; radikalizmus, gyökerekhez való visszanyúlás? Mindenen lehet vitatkozni. A vita jó. A vita kell. Ha nincs vita, el lehet kezdeni félni.
Nem én értelmezem így a radikalizmust, nem én alkottam a fogalmat, én csupán így fogadom el:)
Néha biztos vissza kell lépni. Hagyomány és haladás a mottóm.
Szerinted hol tartana a világ, ha nem lenne ennyi multimédia? Komolyan érdekel a válaszod. A közösségépítés az egyik kiemelt programpontom.
Ha jól tudom, az LMP nem tud azonosulni a globalizációval. Jól tudom? Ha igen, akkor ebben egyetértünk, mert én sem. De a helyzet az, hogy mi ebben a globalizált korban élünk, és ha valami csoda folytán nem múlik el, valószínűleg az egész életünket végig fogja kísérni.
De kérdem én, nem egy ilyen világra vágyott mindig is az emberiség? Erre most itt van, és mégsem kell? Remélem, kiérződik a kérdésemből az irónia.
Amúgy elnézést, hogy nem mutatkoztam be már az első hozzászólásomban, mert úgy illett volna, úgyanis versenyben állunk a 9-es VK-ban. Lőrincz Péter vagyok. Független.
Az ETV-s bemutatkozásodhoz gratulálok.
Sokmindennel egyetértek, amit az LMP képvisel. De sokmindennel nem. De ez már egy másik beszélgetés lehetne.
Baráti üdv! Péter

Szia!

Köszönöm. Az ETV-s bemutatkozásomat nem néztem meg, mert tudom, hogy ideges voltam. Zavart, hogy a csapatom kinn "ázik-fázik" az utcán (azért van tea termoszban mondjuk), engem meg egy studióban sminkelnek és a múltamról beszélgetek. Tudom, hogy fontos és kell, és hogy meg kell tanulni elkülöníteni ezt is. De igazából nem akarom elkülöníteni.

Igazából ebben rejlik az LMP globalizáció kritikája is. Az emberi agy nem globális közösségre szelektálódott évszázezredek alatt. Ha az evolúciós pszichológiai gyökereinket nézzük, akkor az ember alapvetően pszichéjében egy kisközösségi lény mind a mai napig. Nagyon érdekesek a netes közösség kutatások. Hány ismerőse van 1 embernek átlagban az iwiwen? 200-500. De ha csak azt nézzük, hogy hány ember nevét tudjuk számon tartani egyszerre, az kb. 500-1000 esetleg 1500, hánnyal tartjuk a kapcsolatot hébe hóba, kb 100-200, és hánynak tudjuk a napi életét, mik történnek vele, mikor hogy érzi magát, kb 10-20. Ezek elég jól korrelálnak a régi törzsi társadalmak számaival. Ha egy néprajzos idetéved egészítsen ki bátran. Idegi struktúránk alapvetően kisközösségre van kitalálva már pár százezer éve, és a mostani globális rendszer egyáltalán nem a terméseztes közege, és bizony a személyes élő, lélegző kapcsolatok nagyon kellenek a személyes boldogságunkhoz. És a közösségi önkontroll. Kell egy biztonságos, kicsit szegény életszínvonal. Sokkal több boldog átlagvagyonú, de jó, aktív, izgalmas, változatos, kreatív baráti társasággal vagy hobbival rendelkező embert ismerek, mint boldog nagy preztizsű gazdag embert, remek üzleti kapcsolati tőkével. Ennek persze lehet az az oka, hogy nem mozgok gazdag üzleti körökben, tény :). Tehát a globaizáció kritika onnan jön, hogy az ember számára nem az a természetes létállapot, és itt jön be az ökopolitika. Közösséget kell először építeni. De nem mindegy, hogy milyet.

Mit gondolok, milyen lenne a világ multimédia nélkül? Azt gondolom, hogy végső soron azt kell megfontolnunk, hogy szeretnénk e függőek lenni elektromos berendezésektől a végletekig, vagy dalokat tanulnuk, hogy legyen belső (bio)rádiónk például, hogy dudolhassunk akkor is, ha épp lemerül az aksi.
A multimédiás technikák térhódítása befolyásolja személyes kapcsolatainkat, segít létrehozni az atomizált társadalmat, ahol 1 szoba - 1 ember - 1 tévé vagy számítógép rendszerben élünk. Azt gondolom, hogy bomlasztja a közösségi létet. A műegyetemen a számítógép előtt csücsülők áramszünetkor kidugják fejüket az ajtón, észreveszik a szomszédot, lassan előkerül egy üveg bor, társas, megtanulják egymás rendes neveit, kiderül, hogy nicknévről már ismerik egymást, és kiderül, hogy nem csak chatelni lehet éjszaka, hanem beszélgetni is.

Minden mai rossz, az elmúlt generációk jobb jövője. Ez így működik, és e tekintetben Madách is már műve egészével megfogalmazta a folyamat lényegét. Mindig felépítünk valamit, amin túlhalad a kor, összeomlik, meghasonlik, de ez még nem ok arra, hogy ne építkezzünk újra és újra, bízva bízva. A természet is megújul, nekünk is meg kell újra és újra és újra. Természeti szemléletem szerint a Teremtés-Fenntartás-Pusztulás egyensúlya mozgatja a világot.

Közösséget kell építeni, de nem mindegy milyen alapokon. Ezt az országot soha az életben nem fogja tudni egy párt sem egy zászló alatt egyesíteni, ez csupán hatalmi vágyálom. Ez az ország túl tarka ahhoz. Ez gyengéje és egyben ereje is. Gyengéje, mert hajlamos állandó belső és külső vitatkozásra, ami sosem ér nyugvó pontra, és nagyon frusztráló, és ereje is, mert az ökológiai és kultúrális változatosság ugyanúgy a túlélés kulcsa, mint a biodiverzitás. Egy ilyen tarka társaságnál egyetlen dolog lehet működőképes, és az a folyamatos KAPCSOLAT. Hidakat kell építeni.

Amiben az LMP segíti az országot egy ugrással tovább fejlődni a demokráciában az az, hogy nem a közös ellenségkép segítségével építünk csapatot, hanem a közös cél érdekében. Ez sokkal nehezebb, mert nem az emberi ösztönös és könnyen mozgatható félelemre alapozunk, hanem egy gondolatban elképzelendő, együtt álmodott közös jövőről, amire folyton emlékeztetjük magunkat. De álmodni, kívánni kell és érdemes, és tenni is érte. Én egy nyitott, kiegyensúlyozott és zöld jövőt álmodok ennek az országnak hosszú távon. Közösségi összefogást, szolidaritást és a közös jó célok mentén összefogó önszerveződő közösségek erejét rövid távon. Ötlet kell és hit, és sok beszélgetés, sok tanulás, és akkor ki tudjuk húzni saját magunkat saját hajunknál fogva a mocsárból. A jó magok, jó talajon hajtásba szöknek.

Péter, köszi, hogy írtál, és hogy bemutatkoztál. Remélem találkozunk az Erzsébetváros tévé kerekasztal vitáján/eszmecseréjén.

@CsibaKata:
:-))

Szia!

Ennyire nem lehetsz csak közösségben gondolkodó, hogy amíg nyilatkozol, akkor is csak a csapatodra gondolsz

Tudományosan nem tudom, hogy valóban így van-e, ahogy írtad, de rendkívül logikus, és életszerű, hogy az emberek alapjában kisközösségekben érzik a legjobban magukat.
Én erről azt gondolom, az ember valószínűleg mindig is érdeklődött a saját közösségén túliak iránt is, bár a félelem az ismeretlentől sokáig gátolta a kapcsolatot, párbeszédet, stb.
Szerinted az ökopolitika természetes állapot?

Szerinted az emberek általában nem tudják kontrollálni magukat eléggé, és függővé válnak az elektromos berendezésektől?

Az atomizált társadalom létrehozásában a liberalizmusnak vannak elévülhetetlen érdemei. A multimédiás technika csak egy az eszközök közül. Szerintem szükség van az 1 szoba - 1 ember - 1 tévé vagy számítógép rendszerre. Ezek nem feltétlenül bomlasztják a közösségi életet. Értem, mire gondolsz, de másik oldalról közelíteném meg ezt. Én a mértékletesség – mértéktelenségben látom a problémát. Önuralom, önfegyelem, önkorlátozás, stb. Hopp, már megint a liberálisok ellenében megyek
Nem vagyok liberalizmustagadó. Nem feltétlenül.

A közösség alapja a család. Jobb helyeken
Szerintem sem lehet közös nevezőre hozni az ország lakosságát.

A kis pártok, a függetlenek (mint pl. én is) hiányosságát abban látom, hogy mi az észérvekben hiszünk, ezekkel próbáljuk meggyőzni az embereket. Tudni kell, hogy csak egy nagyon vékony réteg fogékony erre. Ez így volt a múltban, és valszeg így lesz a jövőben is. A másik, nem vagyunk reálpolitikusok. Túl nagy érdekcsoportok ellenében politizálunk. Ez lehetetlen.
El lehet érni az 5%-t, de max a parlamentből tudsz a választókhoz szólni, érdemben befolyásolni akkor sem tudod a politikát.
A demokráciának a tovább fejlődése egy anomália. Ha tovább fejlődne ez a berendezkedés, az már nem demokrácia lenne. Egy biztos, a demokrácia jelenleg a legelviselhetőbb rossz. De már az ókorban is tudták, hogy kéne helyette valami jobb

Milyen lenne a zöld jövő?

Mit gondolsz arról, hogy Bokros Lajos ma szélsőbalosnak definiálta az LMP-t?

Én 600 körül járok már több, mint egy hete, de jelenleg úgy látom, a továbbiakban lehetetlen további ajánlószelvényeket kapnom. Mármint jelentős számút. Így a kerekasztalnál mi nem fogunk találkozni.

Drukkolok, hogy neked összejöjjön! Mik a kilátások?

Péter

A kilátások bíztatóak.

Mit értünk szélsőbalos alatt? Lehet hogy a politológusok ismernek erre egypár definíciót, de állítom, hogy a társadalom egy jelentős részének ez a szó nem jelent tartalmat, vagy más más tartalmat takar. Szóval a félreértés mentes beszélgetéshez először adekvát fogalmakra van szükség, hogy ugyanazt értsük a szavak alatt.

Amúgy meg azt gondolom, hoyg bőven elég, ha az LMP-vel foglalkozom, és a Lehet Más a Politika szervezetét fejlesztem, és nem azzal bíbelődök, hogy mit mondanak mások, nem mások alapján lesznek az LMP jellegzetességei meghatározva. Az LMP jelenség valami teljesen új, ezért nem tudják megfogni, beazonosítani a magyar politikai porondon. Még lehet, hogy ez így lesz egy darabig, és akkor időről időre kapunk valamilyen cimkét. Voltunk már minden. Új kategóriát teremtünk, az ökopolitikát.

Igen a liberális eszme egyik mellékhatása, hogy szabad vagyok, azt gondolok, amit akarok, azt mondok, amit akarok... ez egyfajta tudati magányhoz vezet. Én azt mondom, hogy jogom van önállóan gondolkodni, vizsgálni a világot, értelmezni a helyzeteket, azt gondolom hogy ezt, ha megosztom a közösségemmel, és meghallgatom a társaim hasonlóan személyes tapasztalatokon nyugvó véleményeit, akkor együtt gyarapodunk, és közösen gondolkodunk. A liberalizmus önmagában életképtelen és a neoliberalizmus gazdaságilag káros sokaknak és előnyös keveseknek. Elvi síkon maradva viszont, nem szeretnék egy emberjogi liberalizmus néküli világban élni.

Milyen a zöld jövő? A zöldek azokra az alaptételekre világítanak rá, amiket nem az ember, hanem a természet diktál. A mostani világnézet kvázi hülyíti a népet évtizedek óta az állandó gazdasági növekedés igényével és ígéretével, egyetlen cél a GDP állandó növelése, jó GDP mutatókkal választókat lehet nyerni.

De kérdem én (meg nálam okosabbak): hogyan lehet állandó növekedést ígérni egy nem növekedő közegben, hogy lehet egyenes irányú töretlen növekedést ígérni, mikor a természeti erőforrásaink jó része 1. véges, nem megújuló források vagy az emberi fogyasztás ütemében megújulni nem képes források 2. környezetünk nem ismeri a töretlen növekedést, csak az állandó körforgást.
Azt is jó volna tudni, hogy miért istenítünk egy olyan gazdasági mérőszámot (GDP), ami világszerte akkor indul például növekedésnek, ha kitör egy háború (mert a hadi ipar az ugye termel cefetül). Tényleg egy olyan rendszerben akarunk élni, ahol egy ilyen mérőszám a döntéshozók döntéseinek alfája és omegája? Alfája: mert ez alapján döntenek, omegája: mert ez a sikeresség mércéje. Itt nem ők a hibásak, a rendszer kényszerít. Ezért ezen változtatni kéne.

A zöld jövőben egy ország állapotát például mérhetnénk egyéb szubjektív jólétet és fenntarthatósági szempontokat is becsatornázó számadatokkal.

A zöld jövőben több a női minőségű politikus köztiszteletnek örvendő megbecsült és elismert pozícióban van, mert ők az együttműködés és ha kell, akkor az erős, de építő jellegű kritika hangjai. A közügyek nem csak harcról szólnak.

A zöld jövőben a kompetíció és a kooperáció egyensúlyban van, egyensúly mentén mozog.

Az öko jövőben nem a környezetvédelmen (okozott károk eltakarítása, mellesleg szintén GDP növelő) lenne a hangsúly, hanem lépésről lépésre olyan módszereken, melyel eleve nem okozunk környezeti tömegpusztítás, hogy azt súlyos közpénzeken kármentesíteni kelljen.

Ilyenek. Neked mit jelent a zöld téma?

Milyen kilátások biztatóak? Ha a jövőbe nézek, és optimista vagyok, akkor valóban mondhatom, hogy biztatóak, de ha visszatérek a valóságba, akkor a realitások kiábrándító jövőképet mutatnak.

Most ne a definícióba menjünk bele, de értékelem a szándékot:)
A kérdésemre arra vonatkozott, hogy ahhoz mit szólsz, hogy a Bokros ilyen kijelentést tett? A politikai vonatkozás itt a lényeg.

Ha azt gondolod, nem fontos, amit mások gondolnak, akkor bezárod magad. És ha elzárod magad a külvilágtól és egy belső, saját kis világot kezdesz el építeni, akkor kisebbségben fogsz maradni. Voltak már törekvések, amelyek így írták le magukat, de ezek mind rendkívül rövid pályát képesek befutni… Állandó párbeszéd kell a világodon kívüliekkel, különben nem fognak megérteni, idegen maradsz a számukra, és az ember az idegentől alapból fél.
Az ökopolitika idegen. Nyilvánvalóan még az, de az igazi gondom vele nekem az, hogy kiforratlan. A másik, hogy nem lehet mindenkit kiszolgálni.

Mondom, nem tagadom meg a liberalizmust, de azt látni kell, 2010-ben ez már már, mint, amikor „kitalálták”…
Az a múltbeli szabadság ma szabadosság. Önállóan gondolkodni régen is lehetett, sőt, bármit gondolni is:) De ma meg is teheted. Mindenféle belső kontrolltól függetlenül. Na ez már nem jó a közösségnek. Az egyénnek is csak egy rövid ideig… de ezt bevallani nagyon nehéz.

A liberalizmus összességében zsákutca. És egy zsákutcába betévedés után onnan kijönni kudarcélmény.
A „sokaknak káros, keveseknek előnyős” felismerés nemcsak a liberalizmusra igaz. Ha végig tekintesz a politikatörténeten… nincs is értelme kiemelni egyetlen ideológiát… Én máshonnan közelíteném meg ezt. Az erkölcs felől.

A természet diktálta feltételek szerinti életben te egy hónapot sem bírnál ki. Én egy napot sem akarnék:) Mi ide szocializálódtunk, ne akarjunk Robinsont játszani:) Van ismereted például a 19. század elejei életről?

Az egyik kedvenc témám felé kanyarodtál. Rosszul vagyok a GDP-zéstől. Az emberek nagy részének fogalma sincs, mit jelent igazából. Nem magyar nyelvű. És ráadásul mozaikszó. Ennek ellenére mindenki mondja. Most spec nem rád gondolok, mert nem ismerlek. Abban egyetértünk, hogy néphülyítés zajlik a nyugati civilizációban. A fogyasztói társadalom egy átmeneti állapota az emberiségnek. Mindig is ki akartuk próbálni, hogy milyen lehet egy ilyen világban élni, most megkaptuk, és szép lassan kiviláglik, hogy úgy rossz az egész, ahogy van. Biztos változtatni kell ezen, de a „vissza a természetbe az öko útján” szerintem nem fog kelleni a többségnek.

Nem szerencsés kijelenteni, hogy a GDP csak akkor kezd el növekedni, amikor háború lesz, van, volt. A GDP máskor is el tud kezdeni növekedni.

A GDP-vel megint olyan erőkkel mentek szemben, amivel értelmetlen. Úgy váltok populistává, hogy észre sem veszitek.

A közügyek a hatalom birtoklásától függnek, azok birtoklásáról szólnak. A hatalomért harc folyik. Amióta az emberiség emlékszik a múltjára, mindig így volt. Mitől és hogy változna ez most meg? Az egy dolog, amit te látsz, de a politika belülről mocskos. Például nem kell messzire mennünk, csak az ajánlószelvény intézményéig.

Kompetíció és kooperáció egyensúly egy ideális állapot. Olyan a valóságban meg nincs. Szerintem most is az ideális állapot eléréséért küzdenek a politikusaink…:)

Leírnád nekem, hogy élnénk túl egy telet úgy, hogy nem okozunk környezeti tömegpusztítást?

Nem tudok annyira előremenni a zöldprogramban, mint az LMP. Én odáig látom egyenlőre a dolgot, hogy a globalizációval szemben a lokalizációt erősíteném.

Átugrottad az egyik kérdésemet, pedig komolyan érdekel, hogy hogy látod ma, sikerül összegyűjtened a 750-t?
Az LMP áll mögötted, és az EP választások azt vetítették előre, hogy tovább izmosodtok mostanra. Érdekel, hogy erről ti belülről hogyan gondolkodtok?

A ZSKF-en megpróbálunk egy beszélgetést megszervezni a választásokról, ha az iskola és a nagyhatalmú HÖK megengedi. Még semmi nem konkrét, de ha azzá válik, nagyon szívesen látnánk pár LMP-t, és meghallgatnánk a véleményüket a következő témákban:
az ajánlószelvény intézménye.
- mi várható a választási kampányban?
- hány pólusú lesz a parlament 2010-ben?
- mi lesz a választások után?
- előretekintés az őszi önkormányzati választásokra.

Szia!

Nem ugrottam át a kérdésedet, csak nem írtam le érthetően, hogy a "Drukkolok, mik a kilátások?" kérdésedre vonatkozott a "Bizakodó vagyok" válaszom. A 750 cédulával kapcsolatban vagyok bizakodó. (Itt egy kicsit félre is ment a beszélgetésünk, mert általánosságban értetted, amit írtam)

"Nem szerencsés kijelenteni, hogy a GDP csak akkor kezd el növekedni, amikor háború lesz, van, volt." Nem szerencséd, és nem is igaz, nem is mondtam, hogy CSAK akkor kezd el növekedni. A GDP tartalmáról, hiányosságairól, és a segítségével generált sikerélményről már nem csak idealisták álmodoznak, hanem például nemrég az MTA szervezet magasrangú konferenciát a témában, ahol a GDP-t helyettesítő alternatív mutatók mellett a Stiglitz riport is ismertetésre került. Nem gondolom, hogy ezzel a témával értelmetlenül mennénk szembe erőkkel, azt gondolom, hogyha az MTA elismert vezető kutatói is foglalkoznak a témával, gondolkodnak és kutatnak ezügyben, akkor ez egy élő ügy.

http://www.mta.hu/index.php?id=esemenyek&tx_calendar_pi1[viewtime]=1259103600&tx_calendar_pi1[view]=6&tx_calendar_pi1[showUid]=10583&cHash=5cd7f3255a

"Kompetíció és kooperáció egyensúly egy ideális állapot. Olyan a valóságban meg nincs." Ideális állapot nem elérhető, mert fiktív, de egyensúly körül mozogni, mindig az egyensúlyra törekvő folyamatokat beindítani érdemes.

"A természet diktálta feltételek szerinti életben te egy hónapot sem bírnál ki."
Nem is erről beszélek, hanem arról, hogy a természeti ökológiai feltételrendszerünket, erőforrás rendszereinket kell megérteni, mert elsősorban attól függünk, és azzal kell hosszútávon jól kijönnünk, "barátságot kötnünk", akár tetszik akár nem.

Az ökopolitika egyszerűsítve olyan politikai rendszer, amely ökológiai alapokra helyezi döntéseit. Szándékai néhol összecsengenek a lokálpatrióta nemzeti törekvésekkel, összecsengenek az alapvetően baloldali közösségelvű, szolidaritáson alapuló, elesettekről le nem mondó politikával, és liberalizmusa odáig terjed, hogy az egyetemes emberi szabadságjogok mindenkit megilletnek. Lehet mondani, hogy ezt csak összegyúrtuk (sajnos ilyet is hallottam már), de a valóságban ez a józan paraszti ész, ha belegondolunk.

Lokalizáció barát, mert 1. nem lehet érdemben átlátni a globális folyamatokat, nem lehet érdemben szabályozni súlyos visszaéléseket, és a globális igazságtalanságot, ahol fejlett országok azért élnek olyan jól, mert fejlődőktől hozzák el az erőforrásokat, használják ki az ottani humán erőforrásokat, és viszik vissza a szemetüket, veszélyes hulladékukat. 2: Lokalizáció és decentralizáció barát, mert biztonságosabb a rendszer egésze, jobban védve van a már megismert globális válságtól. Emlékszem mit nyilatkoztak az ökofalvak lakói, akik javarészben önfenntartóak: "Minket nem igazán érintett a válság, mi erre készültünk már pár éve, és nagyjából változás nélkül zajlik az életünk." (Csak tartalmában idézve) Tehát a decentralizáció ad egyfajta biztonságot, ugyanúgy ahogy a biodiverzitás és változatosság.

"Úgy váltok populistává, hogy észre sem veszitek."

Igyekszünk nem populistává válni, amennyiben ez azt jelenti, hogy hülyének nézzük a választókat és politikai mantrákat sulykolva mozgósítunk tömegeket, de az értelmiségi túlbonyolítás csapdájában sem szeretnék esni. Egyszerűen és közérthetően kell beszélni az aktuális eseményekről, az életünket érintő kérdésekről.

Azt hiszem, hogy érthetővé és vonzóvá kell tenni a politikát a közéletet és az emberek számára, hogy ismét részt akarjanak venni benne.

Én egyszerűsítem az ökopolitikai üzeneteket, ha kell egymondatos tanulságokba, mert bonyolultan többek között az Oikosz és Polisz (Van-e filozófiája az ökopolitikának?) című könyvben megtalálhatóak.

Folytassuk még a beszélgetést később.

Üdv: Kata

Szia!

Ok, megértettem a bizakodásodat:)

Valóban nem azt írtad, hogy csak háború esetén lódul meg a GDP.
De ha nem csak akkor, akkor mikor? És ez az „akkor” hogy kapcsolódik a zöld programhoz?

A GDP mögött, nemzeti, gazdasági, nemzetgazdasági, és ki tudja még milyen érdekek vannak. Szerinted nem megy szembe az LMP a GDP mögötti erőkkel?
Tehát a kérdésem nem az, hogy jó-e vagy sem a GDP, mint mutató. Mert amúgy szerintem nem az, de ez itt most nem fontos.

Az egyensúlyra szubjektívan tekintünk. Ritka a konszenzus, egy adott egyensúlyról. Így az akörül mozgás is egy megkérdőjelezhető nézet. Miért kéne mindig egyensúlyra törekednünk? És miben?
Például vannak, akik nem szeretnék, ha a bűnözésnek lenne egy általában elfogadható mértéke. Bűnözésmentes államban szeretnének élni. Ezzel szemben vannak emberek, akik hasonló jellegű bűncselekményeket követnek el időről időre. Ők ebben hisznek. Folyamatosan tesznek a bűnözésmentesség ellen.
Itt most akkor hol az egyensúly?

Szerintem mindig is értette az emberiség a természet ökológiai feltételrendszerét, erőforrás rendszerét, és tudjuk, hogy ettől függünk.
Az ember életében pár év már hosszútáv. Nézd meg a 4 éves kormányzási ciklust. Nagyon is hosszú idő egy ember életében. A természetben 4 év semmi.
Már megint a nézőpontnál tartunk…
Az embereket nem tudod meggyőzni egy krízishelyzetben arról, hogy majd milyen jó lesz 50 év múlva, ha ma ezt tesszük, vagy azt. Őket a holnap érdekli.

A mai magyar demokráciában a politikát nem tudod ökológiai alapokra helyezni, mivel annak nincs társadalmi támogatottsága jelenleg.

Az ökopolitika egyenlő a józan paraszti ésszel, az észszerűséggel, a racionalitással?

A globális folyamatokat szerintem át lehet látni. De ha nem, akkor ugyanannyira nem, mint a lokálisat:)
Érdemben nem lehet szabályozni a globális folyamatokat? Mármint nekünk. Remélem így gondoltad, mert ha nem, akkor ugyanabba a hibába esel, mint mindenki, aki nincs tisztában azzal, hogy Magyarország a nemzetközi politikának nem az alanya, hanem a tárgya!
És innentől nincs értelme a súlyos visszaélések szabályozási hiányosságairól, a globális igazságtalanságról és a fejlett országok jobb életéről beszélni.
Megjegyzem, az igazság – igazságtalanságról is beszélhetnénk egyszer.

Szerintem egy globális válságtól nem csak a lokalizáció és decentralizáció véd meg.

Aki javarészt önfenntartó, az nem önfenntartó. A majdnem, az nem.
A válság nem érintette a gazdaság minden szféráját. Ez az „ökofalvas, javarészt önfenntartós” állítás nem védhető.
A választókról nyilvánosan megnyilatkozni kényes téma. Konkrétan nem is teszem meg most, de általánosságban igazat adok neked, nem szabad őket hülyének nézni, mert nem azok.

A közérthetőség is egy kedvenc témám. A közérthetőség ott kezdődik pl az LMP-nél, hogy bemondják az ökopolitikát? Nem lehetne kiváltani mással ezt a fogalmat?

Ma volt egy komoly és építő vitám a holokhauszt törvényről. Pl mit gondolsz te erről?
Mérlegre lehet tenni az áldozatok számától függően, hogy kiket melyik ideológiai, faji, vagy vallási előítélet miatt öltek meg?

Péter

Üdvözlet Mindenkinek!

Mátéka Miklós sokak által liberális beállítottságúnak mondott –bár jómagam ez ellen nem győzök tiltakozni-, élénk politikai érdeklődésű, „politikai hontalan” vagyok. Abban a reményben csatlakozom a színvonalas vitához, hogy segítséget kapok a választáshoz. Ezennel leterítem a kártyáimat az asztalra, a politikai orientációm jelenleg reprezentálatlan a jelenlegi magyar politikai palettán. Az LMP-t mint esetleges stratégiai szavazás jelöltjét tartottam számon és így igyekeztem informálódni a szervezetről. Néhány sajtóorgánumban hallottam üzeneteket és ezek között kétség kívül voltak pozitív dolgok is, például az Anti korrupciós és az átláthatóságot segítő ötletek (sajnos ezekről nem találtam kidolgozott anyagot). Ezek után nagy érdeklődéssel ültem le megnézni a „kire szavazzanak a liberálisok?” című vitát - mondjuk utána sem lettem sokkal okosabb-, amiben nem győztem megdöbbeni. Remélem, hogy Schiffer Andrásnak rossz napja volt, mert demagógiában majdnem legyőzte Lendvai Ildikót. Azt értem, hogy új kezdeményezésként még nincs komoly szakértői háttér – ennyi idő alatt ez teljesen érthető- és így kiforrott program sem a párt mögött, de attól még a másik félmondatainak kiforgatásától –különösen, egy élő vitában ahol az ellenfél rögtön reagálni tud- tartózkodni kellene. De ennyit az udvarias kritikáról. Szóval magát mélymagyarnak nem valló, nyitott személyiségként arra lennék kíváncsi, hogy az LMP miben lép át egy tiltakozó párt keretein? Schiffer András említést tett a demokrácia továbbfejlesztéséről, ez alatt mire gondoltok?