Honfitársaink túlnyomó többsége nagyon jól tudja, hogy a magyar felzárkózás ügye megint zsákutcába került, megint összedőlt. Tudja, hogy az elmúlt negyed évszázad alatt ez az értelmes és tehetséges nemzet polgáraiból Európa melósai, cselédei, és, hogyha az amszterdami rendőrség legutóbbi jelentésének hitelt adunk, ami szerint az amszterdami vigalmi negyedben az örömlányok 71 százaléka magyar, akkor bizony Európa örömlányaivá is váltunk. Tudja, hogy tízezrek alszanak az utcán, hogy százezrek éheznek, és milliók süllyednek a reménytelenség és a kilátástalanság világába. Miközben a politika fő korifeusai hihetetlen vagyonra tesznek szert. Tudja, hogy a kormány hazudik, amikor azt mondja, hogy az ország jobban teljesít. Mégis jobban mint mi? Jobban mint ki? Miben jobban? Jobban mint mikor? A mondatnak ez a hátralevő része már teljesen hiányzik.
Hazudik, mert ha a gazdaság tényleg 2 százalékkal fog nőni 2014-ben, a világgazdaság egésze 3,7 százalékkal fog nőni. Hazudik, mint elődje is hazudott, és annak az elődje is hazudott, mert az elmúlt negyed évszázadban a magyar gazdaság teljesítménye a világgazdaság teljesítményétől összesen 21 százalékkal maradt el. 21 százalékkal süllyedtünk. Bár a politika nagy előszeretettel hárítja a felelősséget a külföldre, a valutaalapra, az Európai Unióra, a NATO-ra, a multikra, vagy valamiféle meghatározhatatlan nemzetközi összeesküvésre, tudjuk, érezzük, hogy igazándiból nem ebben, nem ezekben a tényezőkben, hanem a korrupt, jellemtelen, megbízhatatlan és hazug vezetőknek a munkája az, ami minket idevezetett. Tudjuk, hogy lopnak, tudjuk, hogy nem mondanak igazat, és tudjuk, hogy ők bennünket nem vesznek komolyan.
A választás igazi tétje tehát az, hogy eljött-e az ideje annak, hogy a magyar ember végre kimondja: neki ebből elege van. Elege lett, hogy azt mérlegelje, melyik a kisebbik rossz. Mert a rossz, az rossz. Kisebbik vagy nagyobbik, ha rossz, akkor rossz. Mert mindennél fontosabb, hogy kimondja. Hogy végre rájöjjön. Hogy becsület és tisztesség nélkül nincs kiút. Ez a posvány, ez a züllött erkölcsi és szellemi állapot, ami eluralkodott ezen a nemzeten az elmúlt negyed évszázadban, a nemzet halálához vezet.
Eljött-e tehát az ideje annak, hogy kimondja: elég volt?
Az LMP a kezdetétől fogva azért mondta, hogy lehet más a politika, és most már azt mondja, hogy más kell legyen a politika, mert nézete szerint az egész szerkezet egy korrupt társadalmi alkura épül. Az alku szerint mi, az alattvalók hatalmon tartjuk a hatalmasokat, akik azért, hogy őket hatalmon tartsuk, cserébe azt ígérik, hogy gondoskodni fognak rólunk. Aztán persze nem tudnak gondoskodni rólunk, mert ez az alku eleve elfojtja, kizárja az emberekben rejlő alkotótehetséget.
Ahogy mondtam, ez az ország, ez a nemzetgazdaság mára a rendkívül alacsony szellemi színvonal országává vált, a szó gazdasági, társadalmi és kulturális értelmében is. Ez az ország ma már az alapanyagokból, a félkészárukból, és a bérmunkából él, miközben olyan vállalatok jöttek létre az elmúlt negyed évszázadban, mint az Apple, a Google, a Facebook, az Amazon, és mondhatnám tovább. Ezek mindegyikre a szellemi kreativitásból fakad. Hova lett ennek a nemzetnek a szellemi alkotóképessége? Hova lett?
Az LMP nézete szerint ez a választás ennek az alkotóképességnek a visszanyeréséről szól. Az emberek, a magyar emberek alkotóképességének a felszabadításáról szól. A korrupt alkuk végének, az emberi méltóság helyreállításának, a szabadságnak, a lelkiismeret szabadságának, az észnek és az erőnek, az alkotóhajlamnak a diadaláról szól. Mert, ha nem, akkor úgy leszakadunk, hogy aztán nem lesz visszaút. Az LMP programján átfutó és az egészet összefogó gondolatiság egy olyan megújuló Magyarországról szól, ahol az alkotóerő és képesség teret, lehetőséget kap.
