2013. október 24

Sajnálatos, hogy 1956-ot a politikusok aktuális érdekeiknek megfelelően magyarázzák. Az igazság az, hogy 1956-nak egy sajátos kapitalista és kommunista rendszer közötti gazdasági rend („gyárat, földet vissza nem adunk!”) pont ugyanúgy része volt, mint a nemzeti függetlenség követelése („ruszkik haza!”). Az igazság az, hogy nincs nemzeti ötvenhat, és nincs liberális ötvenhat! Egy ötvenhat van, amelynek mindez egyformán és egyenrangúan része.

1989-ben azt reméltük, hogy a rendszerváltás teljesíti ’56 ígéretét. Sőt, a rendszerváltás magát ötvenhatból eredeztette. Ma azonban azt látjuk, hogy ez csak illúzió volt! Gazdasági rendszerünket az oligarchák dominálják, a nagy pártok az ő kiszolgálóik, nem a nemzeti érdekeké! A kisembereknek pedig csak egy dolog volt biztos a rendszerváltás óta: a lassú, de biztos lecsúszás a kormány színétől függetlenül

Nincs szabad nemzet, amíg a kommunista diktatúra ügynöklistáját egy magát nemzetinek mondó kormány tartja vissza! És nincs úgy nemzeti önrendelkezés, ha milliókat taszít a hatalom rabszolgasorba!

1956-ban a józsefvárosi ifjak bőven kivették részüket a harcokból. Ifjak, akiknek a kommunista rémuralom évei után megadatott két hét illúzió, hogy kivívhatják a nemzet függetlenségét, és kialakíthatnak egy igazságos gazdasági rendet.

Nem azt érdemlik, hogy tetteikre hivatkozva a politikusok megindokolják a rezsicsökkentést vagy éppen a kormányváltás szükségességét, hanem azt, hogy tisztelettel emlékezzünk rájuk.

Hajtsunk fejet a forradalom józsefvárosi hősei előtt!