HTML

Lájkolj minket!

Képgaléria

Budapest szmogtérképe

Budapest szmogtérképe

Friss topikok

Maradjon a Liget park! - szombati fórumunkról

2015.04.27. 11:32 Lastres

Szombaton a városligeti Kertemben tartottunk nyitott beszélgetést a Liget Budapest projektről „kellenek-e új múzeumok a Városligetbe?” címmel.

A meghívott beszélgetőtársak Pásztor Erika, az Építészfórum főszerkesztője, Pető Ernő történész-muzeológus és Szél Bernadett, az LMP társelnöke voltak.

A beszélgetés felvezetéseként idéztem abból a levélből, amit a Középiskolai Tanáregylet budapesti köre intézett a Székesfőváros Tanácsához a Városliget liget jellegének visszaállítása iránt, 1897-ben. Ezt az idézetet nagyon szeretem, mert egy mondatban tartalmazza szinte összes problémát:

"Majdnem úgy tűnik fel, hogy valahányszor valamely középület számára ingyen telekre van szükség, ezt mindenkor a Városliget fogja megbánni." (1897. május 5.)

liget_0425_kep.jpg

A beszélgetés a kezdetektől az aktuális helyzetig sok témára kiterjedt. A közönség kérdései és véleménye alapján az is kiderült: a múzeumi negyed Városligetbe helyezésének terve minimális támogatottságnak „örvend” mind a helyiek, mind a szakma körében. Főképp azért, mert a hivatalos tervek már az első, alapvető kédésre sem tudnak válaszolni: MIÉRT PONT IDE??

A meghívottak közül Pásztor Erika elmondta:az egész projekt lehet, hogy egy félreértésből indult, amikor Finta Sándor, Budapest főépítésze azt mondta Baán Lászlónak, hogy a Ligetet rendbe kell hozni. Utóbbi félreértette, és a múzeumi negyed iránti támogatásnak vélte...

Ami egyébként korábban nem így nézett ki, eredet tervek szerint – már amikor eljutottak a Városliget környéke, mint helyszín felhasználásához –a korábbi Felvonulási tér betoncsíkján sorakozó múzeumokról volt szó. Aztán hirtelen az egész liget, a zöldterületekkel együtt bekerült a tervekbe...

Pedig, egyetértve sokakkal, pl. Erick van Egeraat holland építesszel, úgy véli: Budapest maga a múzeum. S hogy ami területet egyszer már elvettünk a természetből, azt kellene tovább hasznosítani, nem újabb zöldterületeket kiszakítani a kevésből.

Pásztor Erika megmutatta azt is, hogy hova s mi épülne. Például a beszélgetés helyszíne, a Kertem kávézó helyén a Magyar Zene Háza terülne el. De a legdurvább beavatkozás a Nemzeti Galéria épülettömbje lenne. 40 méter magas(!), óriási építmény. A jelenlegi látványtervek torzítanak, kisebbnek mutatják, mintha alig nyúlna a fák fölé. De ez csalás, mint ahogy a múlt pénteki konferencián Zoboki Gábor is említette, hisz ha méretarányosan nézzük, a látványterveken 30-40 méter magas fák (amik a valóságban maximum 20-25 méteresek) és 3 méter magas emberek vannak!  A MűPa, a maga igen nagy tömbjével, mindössze 26 méter magas. Ez az épület több, mint másfélszer nagyobb lenne.

Végszóként azt mondta: fontos kérdés, hogy mit is akarunk? Ne csak mindig arról beszéljünk hogy mit nem. Az ilyen beszélgetések arra is szolgálnak, hogy az emberek bekapcsolódhassanak normálisan a közügyekbe, és kialakíthassuk, mit is szeretnénk. 

Szél Bernadett, az LMP társelnökeazzal kezdte, hogy visszaemlékezett a Városliget törvény 2013 decemberi elfogadására, amikor ő képviselte az LMP álláspontját a Parlamentben. A törvény szinte egy kaptafára készült a szintén akkoriban tárgyalt Normafa törvénnyel: kivette minden helyi szabályozás és terv hatálya alól a területet, és lényegében egy biankó felhatalmazást adott a kezelőknek bármire.

A törvényt egy vasárnap délután nyújtották be – Papcsák Ferenc, akkori zuglói polgármester egyéni képviselői indítványa volt. Hétfőn már a bizottság tárgyalta, kedden a plenárison le is zavarták a „vitát”...

Detti emlékei szerint Papcsák Ferenc „álmokra” hivatkozott,  és hogy a nagyívű fejlesztések mennyi jót hoznak.  Miközben már akkor kiderült, hogy nincsenek hatástanulmányok, a szakmával nem egyeztettek (sőt ellenérzéseiket hangoztatták), a helyieket teljesen kihagyták az egészből.

Kisebb vita alakult ki akkor, amikor valaki megemlítette, hogy idén „csak” 15 milliárd forint van a projekre, és ez egy ilyen beruházásnál nem sok pénz. Detti szerint ez egy megalomán elképzelés: csak a múzeumi negyed részét 150 milliárdra becsülik. Amikor a Kormány azzal utasítja el az isztambuli egyezmény végrehajtását, a családon belüli erőszak elleni hatásos fellépést, hogy nincs rá pénz – 8 milliárd forintot kértünk volna a költségvetésből -, akkor ez igenis sok pénz. Amikor a frakció hiába kérte, hogy minden gyerek egy évben eltölthessen egy hétvégét vagy hetet egy erdei iskolában, hogy közvetlenül tapasztalhassa meg a természetet, annak működését, itt élő állatokkal közvetlenül érintkezhet – amikor erre nincs pénz, akkor az a 15 milliárd nagyon sok pénz. Nem beszélve a Biodómról, ahol a hírek szerint vízi szafari is lesz.

Pető Ernő egy hasonlattal kezdte:ezek a múzeumok tulajdonképpen lovasszobrok. Lehetne egy olyan törvényt hozni, hogy bizonyos pozíció felett lovasszobor járna a vezetőknek, így nem kényszerülnének rá, hogy ilyen kerülő úton, sokkal nagyobb kárt okozva állítsanak maguknak emlékművet.

Komolyabban véve, a múzeumi negyed, mint koncepció sok sebből vérzik. Kettőnél több múzeumot az ember nem tud megnézni, ha rendesen koncentrál. Sokkal hasznosabb, ha lehet közben kicsit sétálni, lazítani. És a „remélt” 1-1,5 milliós látogatószám-növekedés sem biztosított. A legnagyobb látogatottságú múzeumaink, a Szépművészeti és az egri Dobó vármúzeum, 500-600 ezres látogatottságúak. A Szépművészeti ennél magasabbat is tud, ám az az egyedi kiállításoknak köszönhető.

Vannak példák múzeumi negyedre, akár új építésűekre is a világban. Például Valenciában, ahol ráadásul jelentősen növekedett a látogatószám is. Csakhogy ez éppen egybe esett a világturizmus növekedésével, a fapadosok elterjedésével, az egy hétvégés turistautak megugrásával! Azaz nem állítható, hogy a múzeumok miatt történént a növekedés. És az sem mellékes, hogy Valenciában sok plázát is építettek, úgy néz ki a terület, hogy múzeum-pláza-múzeum-pláza, ezt talán itt mégse kéne...

Vannak persze évtizedes hiányok, a fotómúzeum, az építészeti múzeum, vagy a Magyar Zene Háza olyan dolgok, amiket már régóta szeretnének megvalósítani. Ám nem így kellene. 

Muzeológiai szempontból a legkritikusabb kérdés a műtárgyak mozgatása. A Nemzeti Galériában 150 000 műtárgy van. Ezeket kellene lehozni a várból. Ezeknek a műtárgyaknak a mozgatása olyan követelményeket támaszt, ami már önmagában óriási költség. Zárt, klimatizált tárolókban, rázkódás nélkül, sérülésveszély nélkül kellene lehozni őket. Ekkora műtárgy számnál az, hogy számos alkotás megsemmisüljön, egyszerűen elkerülhetetlen.

Végszóként elmondtam: biztos vagyok abban, hogy ez a megalomán terv nem fog megvalósulni, ám ahhoz nekünk még sok mindent meg kell tenni. Sorban meg kell cáfolni minden hangoztatott indokot, a gazdaságitól az építészetin át a zöld területeket illetőkig, és ezt tudatosítani mindenkiben.

Heltai László 

Szólj hozzá!
Ha tetszett a cikk, egyetértesz velünk, vagy kíváncsi vagy a véleményünkre, nyomj egy lájkot!

A bejegyzés trackback címe:

https://lmp678.blog.hu/api/trackback/id/tr1007402488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.