Schiffer András törvényjavaslatot nyújtott be az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, azaz a kommunista diktatúra ügynökaktáinak nyilvánosságra hozataláról. Magyarország az utolsó kelet-európai állam, ahol ez még 22 évvel a rendszerváltás után sem történt meg!
Az országgyűlés a törvényjavaslatnak még a tárgysorozatba vételét is elutasította. Nézzük, hogy gondolták kerületeink egyéni képviselői, kell-e tárgyalni erről:
Dr. Illés Zoltán, FIDESZ, VI. kerület: NEM
Rónaszékiné Keresztes Monika, FIDESZ, VII. kerület: NEM
Dr. Fónagy János, FIDESZ, VII-VIII. kerület: NEM
Dr. Kocsis Máté, FIDESZ, VIII. kerület: NEM
Képviselőink úgy gondolták, hogy nem fűződik megfelelő súlyú közérdek ahhoz, hogy 22 év után végre tisztán lássuk a múltat, hogy mely közszereplő volt besúgó, ki írta, és ki olvasta a jelentéseket. Mondjuk el nekik, hogy ezt mi, a választóik másképp gondoljuk! És nekik nem a Fidesz aktuális érdekeit, hanem a választóikat kellene képviselniük!
A rövid parlamenti vita felszólalásai elérhetőek szövegesen itt: Schiffer András, Novák Előd, Ertsey Katalin, Schiffer András (válasz). A kormányoldal nem kívánt hozzászólni.
Néhány gondolatot kiemeltem a felszólalásokból:
Schiffer András: Jelképes, hogy a mai napon dönt a tárgysorozatba-vételről a plenáris ülés, hiszen tegnap este jelentették be Berlinben, hogy ha minden igaz, akkor egy hónap múlva Németország elnöke az a Joachim Gauck lesz, aki jelképe lett Kelet-Európában a kommunista múlt, az állambiztonsági múlt feltárásának.
Az állambiztonsági múlt feltárásához legalább három alapvető érdek fűződik. Egyrészt aligha lehet erkölcsi cezúrát vonni a jogállam előtti időszak és a jogállam között, hogyha továbbra is minden viszonylagossá tehető, elkenhető, a különböző szerepek továbbra is összecsúsztathatók. Az az átmeneti törvény, amit az Országgyűlés elfogadott, megteremti, legalábbis 20 év után, az alapját annak, hogy az állambiztonsági múlt tekintetében tisztán lássunk.
Magyarországon természetesen minden elképzelhető. Magyarországon minden következmények nélkül volt az elmúlt 22 évben. Magyarországon elképzelhető volt az is, hogy egy Nádházi Emil fedőnevű ügynök, aki annak idején zaklatta a "4-6-0" Békecsoport, a Dialógus aktivistáit a nyolcvanas években, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban képviselje a demokratikus Magyarországot. Magyarországon minden elképzelhető.
Az erkölcsi cezúra mellett legalább ilyen fontos az információs kárpótlás kérdése. Ma úgy távoznak el közülünk emberek, akik megpróbáltak ellenállni a kommunista diktatúrának, hogy soha nem láthattak tisztán azzal kapcsolatban, hogy ellenük milyen trükköt vetett be az egykori állambiztonság. Két évvel ezelőtt úgy halt meg például Bulányi páter, a Bokor Katolikus Bázisközösség szellemi atyja, hogy nem tudhatta meg azt, hogy annak idején milyen repressziót alkalmazott vele szemben a hatalom.
Azért is kell tisztán látni, hogy mi volt 1989 Magyarországában, mi volt 1989 előtt Magyarországon, hogy választ kaphassunk arra, hogy a régi kommunista állambiztonság különböző szövevényei hogyan hálózták be a rendszerváltást, hogyan hálózták be a rendszerváltó pártokat. Amíg ebben nem látunk tisztán, nem tudjuk azt, hogy a voksunkkal 2010-ben, 2014-ben valójában milyen érdekköröket szavazunk be a hatalomba.
És amíg ez van, amíg nem látunk tisztán, addig a politikai paranoia bizony tort fog ülni Magyarországon. Addig, amíg nem átlátható az 1989 előtti múlt, amíg a diktatúra titkai a demokrácia titkai is lehetnek, az egyben táptalaja a politikai paranoiának, és sokszor a különböző összeesküvés-elméletek mögött nem látszik ennek az országnak a valóságos helyzete.
Novák Előd: Azonban önök számára preambulumok szintjén kimerül az antikommunizmus.
Ertsey Katalin: Joguk van tisztán látniuk azoknak is, akik között én az egyik utolsó generációt képviselem, azoknak, akikről jelentettek annak idején. De joga van a választóknak is tisztán látni abban, hogy hol, melyik padsorokban milyen ügynökök bújnak meg. Mi, akik megdöbbenve olvastuk az egyetemi társaink nevét az ügynöklistákon az ügynökjelentések kapcsán, húsz éve arra várunk, hogy ebben végre biztosak lehessünk, láthassuk választóként és választottként, hogy ki bújik meg ezek mögött a nevek mögött, és ki melyik padsorban foglal helyet. Joga van, és ahogy András említette a Dialógus Csoportot, eszembe jutottak azok az időszakok, amikor Pécsen a városi KISZ-titkár olvasta azokat a jelentéseket, amelyeket rólam és egyetemi társainkról írtak. Ez az ember ma itt ül a teremben.
