A Blaha Lujza téri aluljáró egy igazi szociológiai terepmunka. Napi rendszerességgel megjelenik az összes kötelező üvegtigris elem. Node nem a nagy magyar valóságról szeretnék írni, hanem a csodákról.
A minap egy idősebb néni jött oda hozzánk, azzal, hogy még nem ismeri, hogy mit akarunk, és hogy mondjunk pár szót a pártról. Ez mindig nehéz egy olyan csapat számára, aki nem pár szó erejéig gondolkodik, de a néni segített, és kérdezni kezdett. Mit gondolunk a gazdaságról, mit gondolunk erről, arról, mit gondolunk a cigányokról. Elmondtuk. És ő is sztorizni kezdett, de ez kivételesen nem olyan sztori volt, ami csak azért buggyan ki a járókelőből, mert másnak nem tudja elmondani, hanem egy valódi, igazi történet:
A néni egy kisebb településen lakott régen, ahol a cigánytelep és a nem cigány rész jól elkülönült. A polgármester nem éppen cigánybarát, és az iskolában is erősen hanyagolták a cigány gyerkőcöket. Azt mesélte, hogy volt is konfliktus rendesen a faluban, cigány-nem cigány utálta egymást. Ez a néni -elmondása szerint- kiköltözött a cigány telepre, és velük kezdett élni, mert segíteni akart a helyzeten. Azt mondta, hogy attól a naptól kezdve a polgármester már nem volt olyan kedves vele, nem beszélt vele már olyan közvetlenül, mint azelőtt. Nem tudja, hogy mibe tenyerelhetett ott bele, de valamibe nagyon belenyúlt. Az egyik cigány kissrác, aki nem volt túl jó tanuló, valamelyik nap megint egyest hozott haza az iskolából, magyarból, irodalomból, mert nem tudta a verset. A történetmesélő néni, így szólt a fiúhoz és a családhoz: "no kisfiam, most tudod mit fogunk csinálni? Jól kiba__unk a tanárnénivel." Nahát tetszett ez a család apraja nagyjának, sok évi kiba__ást kellett már nekik is eltűrni a faluban, itt az ideje, hogy törlesszenek kicsit. A néni így mesélte tovább: "odamentem a gyerekhez, és azt mondtam neki, hogy úgy fogunk kiba__ni a tanítónénivel, hogy megtanuljuk a verset". És megtanulták a verset. Puffoghatott a tanítónéni, hiába.
Na ilyen sztorikat lehet hallani az utcán. A néni elment, de emléke megmaradt, a története pedig... hajj... bár sokakhoz eljutna.
