A krízishelyzetek általában teret engednek a diktatórikus erőknek, és ökopolitikai elemzők szerint a zajló és közelgő ökológiai krízis is erre ad majd lehetőséget számos országban. Azonban úgy néz ki, hogy nálunk más folyamatok is beindultak.
Bolygónk ökológiai krízise tény. Körülöttünk történik. 1900 óta 1,5 milliárdról 6,5 milliárdra ugrott az emberi populáció, és hatásunk egyre kritikusabb bolygónkra. Leegyszerűsítve elmondható, hogy a szegények sokan vannak, és számosságuk miatt terhelik a bolygót, a gazdagok pedig kevesen is mértéktelenül fogyasztanak, és mohóságuk okoz mérhetetlen károkat.
Mire számíthatunk a jövőben?
Az ökológiai krízis a konfliktus elemzők szerint összetűzéseket fog okozni az erőforrásszűkébe kerülő országokban, ahol az országon belüli konfliktuskezelés kultúrája gyengén fejlett az országok közötti diplomáciai kapcsolatok pedig borotvaélen táncolnak. Azok az országok maradhatnak majd egy fenntartható és egészséges pályán, amelyek ideje korán és már előre kezelik a jövő konfliktusait, és amelyek megfelelő módon ápolják belső és külső kapcsolataikat. Ahol megfelelően erős a társadalmi szövet, a morális alapokon nyugvó önkontroll és az empátia élő érték, jelentős szerepe van az esélyegyenlőségnek és felelőségvállalásnak, és az ország magas konfliktus kezelési potenciállal rendelkezik.
Magyarországon viszont az identitás és nemzeti alapon nyugvó radikalizálódás jelentkezik
Az országon belüli konfliktus oldási potenciálunk jelenleg nagyon alacsony, főleg ad hoc módon, egyes civil és egyházi szervezetek, helyi közösségek által felvállalva történik meg ez a jótékony munka. Számos magas színvonalú tanulmány született és konferencia szerveződött, azonban hatékony országos eredmény nincsen e tekintetben. Ami külön tragédia, hogy az erőforrás konfliktusokat a szélsőséges kommunikáció etnikai konfliktussá varázsolta a köztudatban. Az írott és íratlan történelemben számos konfliktus erőforrások érdekében megy, etnikai és nemzeti identitás ürüggyel és felhanggal. Az amerikai telepesek kontra indiánoktól kezdve az ír katolikusok versus angol protestánsokig (az amerikai "terrorellenes harcról" nem is beszélve). Az erőforrás jellegű konfliktust érzelmileg megideologizált kerettörténettel lehet eladhatóvá és befogadhatóvá tenni tömegek számára.
Tehát itthon például a cigánykérdés végülis erőforráskonflikusra vezethető vissza?
Igen. Ha úgy nyilatkozik valaki, hogy "semmi bajom nem lenne a cigányokkal, ha dolgoznának, vagy a zsidókkal, ha kevesebb pénzük lenne, vagy a politikusokkal és topmanagerekkel, ha dolgoznának és kevesebb pénzük lenne", akkor ott nem arról van szó, hogy a másik identitását nem kedvelem, hanem arról, hogy az erőforrásaimat nem akarom oda fordítani (mert jelenleg a szociális ellátórendszer így működik), vagy az erőforrásait irigylem. Tehát nem identitás konfliktus van, hanem erőforráskonfliktus. Ezt jó kimondani, mert aszerint lehet csak tisztességesen kezelni.
Nem helyes identitás alapon megközelíteni egy erőforrás problémát, mert az akkor is fennmarad a társadalomban, amikor az erőforrás gondot már lényegében leküzdötték. Identitás konfliktussá szítani egy erőforrás konfliktust pedig a politikai és emberi felelősség megtiprása.
Itthon tudjuk, hogy a kialakult erőforrás és lehetőség egyenlőtlenség távolról sincs leküzdve, de ha már most táptalajt engedünk annak, hogy mindez identitás alapokra helyeződjön, akkor hosszú évek belső küzdelmeivel számolhatunk. Hiába csökken a szegények és gazdagok közötti különbség, az identitás alapra helyezett konfliktus úgymond démona sokkal tovább marad a fejekben.
Mondok egy példát arra, hogy hogyan ragad benne az identitáskonfliktus egy társadalomba. Paul (legyen most ez a neve) az önkéntes trénerem volt Észak-Írországban. A konfliktusban való részvétel miatt (nem mesélte, hogy miket csinált, de pár évet kapott érte) a börtön magánzárkáját megjárva, és ott "megvilágosodva", öreg fejjel már azon dolgozik, hogy a mai tiniket kirángassa abból a hipnotizálásból, amit ott a társadalom örökít át egyik generációról a másikra. Erre egy módszere van: arra tanítja a fiatalokat, hogy határozzák meg a saját identitásukat, keressék meg a saját válaszaikat, tapasztalják meg maguk a dolgokat, keressenek elérhető célokat, és ne csak a készen kapott ideológiákban higgyenek. Önismereti és közösségfejlesztő tréningeket szervez. Az ír-angol konfliktus eredete is erőforrások feletti harc volt, de átalakult (átalakították) identitás harcá, és fenntartják már évszázadok óta. A végtelenségig lehet ezt húzni gyerekek, amíg fel nem ismerjük, hogy semmi értelme. Paul ezt úgy öntöte szavakba: "Azt a sok disznóságot, amit elkövettem, csak úgy tudtam megtenni, hogy a katolikusokat/íreket/republikánikusokat nagyon alacsonyra helyeztem gondolatban. Azt mondtam, hogy nem olyanok mint mi, már-már nem is emberek. Ma már az ír barátaimban nem az írt látom, hanem Jack-et, Petert, Kierant... az embert". Ez mindent kifejez.
Tehát a cigánykérdés alapvetően szegénységi kérdés, a közbiztonságot és rendet pedig abszolút színvak és közösségi alapon kell helyreállítani a mediátor szociális és családsegítő szervezetek aktív és domináns együttműködésével. Az LMP programja ezzel számomra teljesen egybevág, és nagyon örültem, amikor ezt az LMP ki tudta mondani. Na kérem erről szól az ökopolitika... a lényegről és nem identitás harcokról.
