Művelődésszervező és politológus végzettséggel több, mint 15 éven át dolgoztam közoktatási és esélyegyenlőségi szakértőként, illetve 2003-ig az MTV roma műsorát vezettem. Két gyönyörű fiunkat férjemmel szeretetben és boldogságban neveljük.
A szegénység nem bűn, hanem egy állapot, amiből ki lehet törni. Hazánk jól felfogott érdeke, hogy senkit ne hagyjunk hátra, hiszen minél többen toljak a szekeret és minél kevesebben ülnek azon, annál könnyebben haladunk az úton. Ahhoz, hogy kevesebb szegény legyen és több adófizető, jobban oda kell figyelnünk azokra, akik segítségre szorulnak. Éppen azért, hogy minél hamarabb önfenntartókká váljanak, és ne örökítsék tovább a szegénységet gyermekeikre. A szegényügy nem cigányügy. A társadalmi leszakadást csakis egymásra épülő, rendkívül összehangolt oktatási, felnőttképzési, gazdaságélénkítő programokkal lehet megfékezni és nem stadionépítő közmunkával.
Az oktatás befektetés. A közoktatásunk legnagyobb kihívása, hogy felkészítse a mélyszegénységben élő családok gyermekeit, akik hatékony segítség nélkül felnőttként biztosan segélyezett létre kényszerülnének.
Nem (köz)munka alapú társadalomra van szükség: tényleges adófizetők tömegeit kell bevonni a társadalomba, ezért meg kell szüntetni a piaci kihívásokat teljesen figyelmen kívül hagyó (kosárfonó, parkgondozó, stb.) felnőttképzési programokat és valódi képzést kell felkínálni a rászorulóknak, amivel sikeresek lehetnek a munkaerőpiacon. A városrehabilitációs programok legfontosabb elemei nem azok, amelyek a házak falain látszódnak meg, hanem amelyek segítségével az emberek biztos lakhatást és jövedelmet szereznek, hogy nyugalomban élhessék mindennapjaikat szeretteikkel.
Nemzetiségi kutató és kulturális központ felállítását sürgetjük Józsefvárosban minden kisebbség számára. Legyen ebben múzeum, színház, oktatási központ, ahova a város összes iskolájának tanulói ellátogathatnak, és megismerhetik a köztük élő nemzetiségek kultúráját. Az országos és helyi kisebbségi önkormányzatoknak ilyen célokra kéne fordítaniuk forrásaikat.
