Szendrői Károly nyugdíjas gépészmérnök vagyok, 1945. február 22-én születtem Budapesten. Józsefvárosban 1985 óta élek. Nős vagyok, feleségem nyugdíjas üzemgazdász, két leányom és egy 6 éves kislány unokám van.
1992-től nyugdíjba vonulásomig, 2007-ig a Józsefvárosi Önkormányzat Szociális Foglalkoztatatójának igazgatói munkakörét töltöttem be. Megváltozott munkaképességű, halmozottan hátrányos helyzetű józsefvárosi lakosok foglalkoztatása volt a feladatunk, majd a tevékenység közhasznú munkavégzéssel bővült ki. Ennek keretében elsődlegesen a parkok karbantartása volt a feladatunk, mindezt mi szerveztük meg elsőként a kerületben.
Sajnálattal kell megállapítani, hogy a szociális foglalkoztatás a későbbiekben megszűnt a Józsefvárosban. Ennek hiányával nap, mint nap szembesülök a volt munkatársakkal való találkozások kapcsán. Amennyiben bizalmat kapok a képviselői tevékenység ellátására, úgy javasolni fogom a kerületi szociális foglalkoztatás újraindítását, és lehetőség szerint egy önkormányzati nonprofit szervezet létrehozását ennek érdekében. Ismételten fel kell karolni a kerületi elesett, beteg, rászorult emberek foglalkoztatását.
A lakókörnyezetemben sok észrevétel hangzik el a vendéglátó üzemek éjszakai nyilvántartása, a pihenést megzavaró zajongások miatt. Az esetek többségében a dohányzási tilalom végetti kint tartózkodások jelentik a problémát. A közterület-felügyeletnek a kritikus helyek gyakori ellenőrzésével eredményeket lehetne elérni. Mindezek mellett a vendéglátó üzemek számának további növekedése nem kívánatos a lakóközösségünkben senki számára sem.
Az országot járva csodálatos virágdíszbe boruló településeket, városokat, falvakat lehet látni, amelyek követendő példát mutatnak számunkra. A körút és egyéb útvonalak virágdíszbe borítása, lámpaoszlopok és különféle felületek „élővé” tétele egy szebb Józsefvárost eredményezhet mindannyiunk számára.
